Krasznai Lajos egy budai német családba született 1884 július 5-én legkisebb gyerekként, Krausz Lajos néven. Apja idegenvezetőként dolgozott a Nemzeti Szállóban és fiát hasonló pályára szánta. Krasznai Lajos tehetségére a terézvárosi plébános figyelt fel és az ő támogatásával került l896-l903 között az Oroszlán utcai Fővárosi Mintázó Iskolába Vasadi Ferenc tanítványaként, ugyanakkor Schrödl Emil főiskolai tanár műtermében is tanult ebben az időben. Öt éven át Dr. Teljesitski Kálmán esztétikai és művészeti-bonctani tanfolyamán is részt vett.
Apja szándékai ellenére Krasznai Lajos 1903-ban külföldi tanulmányútra indult és neves mestereknél tanulta a díszítő szobrászat fortélyait. Dolgozott és tanult Bécsben, Németországban, Svájcban, Franciaországban és Belgiumban is. 1915-ben tért haza Giesswein Sándor prelátus hívására. Négyévi katonai szolgálat után portré tanulmányokat folytatott Rudnai Bélánál és önálló műtermet nyitott Budapesten. 1919-től rendszeres kiállító a Műcsarnokban. Német nevének magyarosítására kérték a 30-as évek elején, ekkor lett Krauszból Krasznai (a korábbi alkotások szignója tehát Krausz, a névváltoztatás utániaké pedig Krasznai). A korabeli vallási megújulás következtében szobrairól, oltárairól gyakran közöltek képes leírást a korabeli újságokban (Nemzeti Magazin, Nemzeti Újság, Képes Krónika, Tolnai világlapja, stb.). Neve ismert volt a korában, folyamatosan dolgozott, állandó megrendelései voltak.
A második világháborút követő kommunista fordulat következtében a Katolikus Egyház korábbi privilegizált helyzete üldöztetésre változott, ennek eredményeként kevesebb templom épült az is csak az Egyházügyi Hivatal engedélyével.
Krasznai Lajosnak főiskolai állást ajánlottak, de Krasznai kiállt a Katolikus Egyház mellett, ezért műtermét, házát államosították. A korosodó művész ezután is dolgozott, haláláig (1965 november 20.) további kisebb megrendeléseknek tett eleget vidéki templomoknak, illetve háborús károk restaurálásában is szerepet vállalt.
Szobrai, oltárai és szobrászmunkái az országban számos településen láthatóak ma is. Alkotásainak egy része a kommunista időkben elpusztult, a művész neve pedig feledésbe merült.
„Krasznai Lajos mesterember volt a szó eredeti és nemes értelmében. Nem a folytonos megújításra törekedett, hanem arra, hogy a művészileg már kipróbált utakon járva a lehető legnagyobb műgonddal, a historizáló kordivatnak engedve bensőséges melegségű szobraival maradandót formáljon a harmóniára törekvő művészi vágyból.” (részlet a Budai polgár 1999. június 24.-i cikkéből)
"Művészettörténeti jelentősége abban áll, hogy az emberfölötti gigászi barokk korszakot emberméretűvé tette, nyugalmas utakra vezette, Egyben megfékezte a mindent elárasztó [festett] gipsz- szoborözönt. Egyháztörténeti jelentősége sokkal nagyobb! Egyedül vállalta a mi ifjú korunkban fölfelé ívelő fejlődő, terjeszkedő kor sürgető meg rendeléseit. Nyújtotta, amit vártak tó1e, a derűs, szent szobrok százait. Tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a mögöttünk levő évtizedeket az újkori magyar katolikus egyház gazdag és diadalmas korszakának láthassuk." (Erdőssy Béla, 1984 augusztus 26, a művész születésének 100. évfordulóján tartott emlékmisén elhangzott beszédéből)